Lövéstechnika

Fontos és hasznos dolgok, íjakkal kapcsolatban!

  1. Alapállás: A célnak teljesen oldalt állunk, ha a lábujjunk előtt vonalat húzunk, az a célra mutat.

  2. Csípő, váll, oldalsó középtartásban a kar (íjat tartó kar) a célra mutat.

  3. Tartó kar egyenes és csak támaszt, nem kell szorítani, erősen markolni az íjat. Az ujjak lazán zárulnak a markolatra. A támasztási pont a tartó tenyér életvonalának tövében, ill. a tenyér hüvelykujjhoz közelebb eső területén, a csuklóhoz közel van. (Szerintem helytelen a lovas íjászok előre billentett csuklótartása.)

  4. Húzó kéz könyöke már a feszítés kezdetén magasan, arcunkkal egy vonalban van.

  5. A húzó kéz mutató, középső, gyűrűs ujjainak első és második percének találkozásában, a hajlatában fogjuk meg az ideget. Nem az ujjbegyeinken, mert kevés lövés elég ahhoz, hogy úgy érezzük: letépi az ideg a bőrt az ujjunkról. A húzó kéz feszítő ujjait, már előre alakítsuk "kampóvá", hogy a feszítés alkalmával ne hajlítsuk ber őket reflex szerűen.

  6. Az ideget egy határozott, de nem kapkodó mozdulattal, az arcunkon lévő fix pontra húzva, megfeszítjük az íjat.

  7. A húzó kéz mutatóujját a vessző fölé, a középső és gyűrűs ujjakat a vessző alá helyezzük az idegre. Látszólag a vesszőt, valójában azonban az ideget fogjuk, mert a feszítés alkalmával az ideget húzzuk ki, s az húzza magával a vesszőt, mivel a nyílvég (nock) ráakad az idegre.